Magyarul:
Üdvöz légy, Úrn?nk, irgalmasságnak asszonya!
Élet, édesség, reménycsillag, áldunk.
Most kérve kérlel Évának szám?zött népe.
Hozzád sóhajtozunk, sírva és zokogva
siralmaink völgye mélyén.
Hallgass meg hát, égi közbenjárónk!
Kegyes Anyánk, két szemed áldott sugarát fordítsd ránk végre!
És Jézust mutasd nekünk, méhed szent gyümölcsét,
hogy ?t e számkivetés múltán lássuk!
Ó áldott, ó drága, ó édes, szép Sz?z Mária!
Latinul:
Salve, Regina, Mater misericordiae,
vita, dulcedo, et spes nostra, salve.
Ad te clamamus exsules filii Hevae,
ad te suspiramus, gementes et flentes
in hac lacrimarum valle.
Eia, ergo, advocata nostra, illos tuos
misericordes oculos ad nos converte;
et Jesum, benedictum fructum ventris tui,
nobis post hoc exsilium ostende.
O clemens, o pia, o dulcis Virgo Maria.
A forrásokból kimutatható, hogy a Salve Regina a 11. század óta a kolostorok kedvelt liturgikus Mária-éneke volt. ?sibb formájában a Salve, Regina misericordiae (Üdvöz légy, Irgalmasság Királyn?je) szavakkal kezd?dött. A kés?bbi betoldás – Salve, Regina, mater misericordiae – a 16. századra datálható. Kicsi, de jelent?ségteljes különbség: az els? változat szerint Mária mindenekel?tt királyn?, er?s asszony, aki feladatának az irgalmasság gyakorlása révén tesz eleget. A kés?bbi fogalmazás azonban azt juttatja kifejezésre, hogy ? egyszerre hatalmas asszony (királyn?) és gondoskodó anya (mater misericordiae), aki irgalmas segít?nkként mindig mellettünk áll. A mai napig ezen utóbbi változat szerint imádkozunk a kompletórium, illetve a vesperás végén Máriához, mint Jézus és a mi Anyánkhoz, közbenjárónkhoz.
Ha a vonatkozó bibliai szövegeket is felidézzük, egy kicsit furcsának t?nhet, hogy Mária, az Úr egyszer? szolgálóleánya (vö. Lk 1,48) itt egy meglehet?sen magas címet visel, mint királyn? jelenik meg. Arra való tekintettel, hogy ? Isten anyja, az Egyház ?t mint minden szentek között a legnagyobbat ismeri el, és a mennyország királyn?jeként tiszteli. Ezután a himnuszban egy sor olyan állítás következik, amelyekkel Jézus anyját még közelebbr?l jellemzik: irgalmas anya, élet, édesség és reménység. Mindez éppen elég ok arra, hogy egy második alkalommal is köszöntsük ?t: a salve szó keretet ad az els? három sornak, mely sorok Isten Anyjának megszólítására szolgálnak.
Ami ezután következik, az az imádkozó szükségleteinek kifejezése – a hangvétel pedig komollyá válik: téged, Mária, dicsér? szavakkal szólítottunk meg, mert mi Éva szám?zött gyermekei vagyunk, akiknek el kellett hagyniuk a paradicsomot. Ezért sírunk, zokogunk és szomorkodunk ebben a siralomvölgyben – hiszen a földön még nem tapasztaljuk meg az örök égi boldogságot, tehát Mária közbenjárására igenis rászorulunk.
Eddig az imádságok klasszikus felépítését követhettük nyomon: a dicsér? megszólítások után megneveztük a szükségleteinket, majd végül a kéréseinket. A „Hallgass meg hát” rész képezi az átmenetet az imént elhangzottak és a most következ?k között: az „advocata nostra”, vagyis az ügyvédünk, a közbenjárónk az, akinek a szomorkodók és jajgatók felé irgalmas szemét fordítania kell. Azért kell ezt tennie, hogy minden ember a földi élete, vagyis a szám?zetése végén az örök üdvöt megláthassa: „És Jézust mutasd nekünk, méhed szent gyümölcsét, hogy ?t e számkivetés múltán lássuk”. Itt a végén újra egyértelm?vé válik, hogy honnan is van Máriának akkora hatalma: Fiától, Jézus Krisztustól. A himnusz a felszólításoknak egy újabb dicsér? sorozatával zárul: „Ó áldott, ó drága, ó édes Sz?z Mária” – hallgasd meg a mi kiáltásunkat, f?zhetnénk még hozzá.
A képekkel teli szöveg és a súlyos kérések már a szöveg olvasásakor is libab?rt okozhatnak, de a himnusz teljesen csak akkor fejti kihatását, ha azt el is énekeljük. A Salve Regina gregorián dallamát a Graduale Romanum, az Egyház központi énekeskönyve tartalmazza. Világszerte ismertebb azonban a kolostorokban és más egyházi közösségekben énekelt szabad-melankolikus dallam, melyet a belga barokk zeneszerz?, Henri Du Mont komponált (1610–1684).
Kéziratok bizonyítják, hogy a himnusz latin szövege 1054 el?tt keletkezett. Szerz?jének hagyományosan a bencés Hermann von Reichenaut tartják – más néven Hermannus Contractust, Sánta Hermannt. A keletkezés pontos ideje és a szerz? kiléte egyértelm?en nem tisztázható. Az ima utolsó sora („O clemens, o pia, o dulcis Virgo Maria”) valószín?leg kés?bbi kiegészítés, melyet Clairvaux-i Szent Bernát toldhatott hozzá. El?kel? helyet foglalnak el ezek az Ó-val kezd?d? megszólítások a speyeri Mária-dómban: rézbet?kkel vannak felírva a templom közepén végighaladó folyosón. A Salve Regina felirat a székesegyház Mária-szobrának talapzatát ékesíti.
A zsolozsmában a Salve Reginát hagyományosan Szentháromság vasárnapjától Krisztus Király vasárnapjáig énekeljük, az úgynevezett különleges id?szakokban – karácsonyi id?ben, nagyböjtben és húsvéti id?ben – a másik három antifóna közül éneklünk egyet-egyet. Sok helyen szokás az is, hogy egy pap vagy más megszentelt élet? személy temetésének végén ezt az éneket éneklik.