Hozzánk is eljutott egy remekül összeszedett, kiváló gondolatsor, amely t?élesen mutatja be, mit tesz korunk társadalma Istennel, s aztán miként kéri számon ?t. Te kizárod, vagy beengeded az életedbe?
Sokan felteszik a kérdést, hogy Isten hogyan engedheti meg a borzalmakat. Az alábbi korábban elhangzott interjút Billy Graham (nagy hatású amerikai evangélista -a szerk.) lányával készítették egy m?sorban és a riportern? megkérdezte t?le: “Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?” (Mindez egy iskolai lövöldözés után történt.)
Anne Graham: “Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történt, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, és távozz az életünkb?l. És ?, mint aki tiszteli szabad elhatározásunkat, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istent?l, hogy áldását és védelmét adja, ha kizárjuk az életünkb?l?
A legutóbbi történések fényében…. terrortámadások, iskolai lövöldözések stb., lássuk csak: azt hiszem, ez akkor kezd?dött, mikor Madeline Murray O’Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrégen találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában…- a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd a felebarátodat, mint magadat. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán dr. Benjamin Spock az mondta, ne fenekeljük el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a személyiségük sérül, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket. (Spock fia öngyilkos lett.) És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja, mir?l beszél, és azt mondtuk: rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy jobb, ha a tanárok és az osztályf?nökök nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És mi azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezet? azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy err?l szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki – beleértve akár az elnököt is – a magánéletében, amíg van munkánk, és a gazdaság jól m?ködik.
Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen n?k képeivel és hívjuk ezt a n?i test szépsége feletti egészséges, természetes örömnek. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki tovább lépett, és meztelen gyerekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhet?vé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga feljogosítja erre ?ket.
És jött a szórakoztató ipar, azt mondta, csináljunk tévém?sorokat és mozifilmeket, amelyek az er?szakot, erkölcstelenséget reklámozzák és a tiltott szexet. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi er?szakra, kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különböz? sátáni témákat dolgoznak fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása gyermekeinkre, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy csak hadd menjenek, ha mindenki megy…
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat. Talán, ha elég önkritikusan gondolkodunk, ki tudjuk találni. Azt hiszem, azt aratjuk, amit vetettünk.
“Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályában? Tisztelettel, egy érintett tanuló” és a válasz: “Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolákból. Tisztelettel, Isten.”
Furcsa, milyen egyszer? az emberek számára megvetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy pokolra a világ. Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérd?jelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki “Hiszek Istenben”, miközben a sátánt követi, aki egyébként szintén “hisz” Istenben. Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük viccek ezreit, és bozótt?zként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, miel?tt továbbítanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, durva, vulgáris és obszcén dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenr?l való nyilvános beszédet elnyomják az iskolában és a munkahelyen. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lánggal lobogó vasárnap, és láthatatlan keresztény a hét további részében.